Ki Szécé, 2.

Hetiszakaszunk írja le a siluách hákén parancsolatát, melynek értelmében csak azután vehetjük ki egy fészekből a tojásokat, ha már elhessegettük az anyamadarat. A Talmud Brochojsz traktátusában áll, hogy ha egy zsinagógai kántor kiegészíti imáját a madárért való könyörgéssel, akkor azonnal le kell őt váltani. Erre az a magyarázat, hogy ezt a parancsolatot királyi végzésként kapta Izrael népe, és ezért úgy kell végrehajtanunk azt, mint ahogy egy szolga teljesíti ura parancsát – kérdés és okoskodás nélkül. Ez a kántor viszont úgy tekint erre a micvára, mint amelyben az ember kegyetlen hajlama nyilvánul meg, és azért imádkozik, hogy a parancsolat könyörületesebbé váljon. Így tehát már nem lehet úgy tekinteni rá, mint egy alázatos szolgára, nincs meg benne az a késztetés, hogy kizárólag az Örökkévaló akaratát teljesítse. Ehelyett olyan szolgához hasonlít, aki maga válogatja ki a neki tetsző feladatokat, és elutasítja azokat, amelyekkel nem ért egyet. Egy ilyen személyt nem tekinthetünk szolgának, inkább olyannak, aki a maga ura. Egy igazi szolga saját véleményét félretéve, kérdés nélkül teljesíti a rá kiszabott feladatokat. Ez a parancsolatok betartásának alapja: örömmel, szeretettel, és Isten akarata előtt meghajolva teljesíteni azokat.

Joggal merül fel a kérdés, hogy amennyiben ez a micvák betartásának helyes módja, akkor miért találunk a Talmudban annyi vitát a micvák okáról és végrehajtásuk módjáról? A szolga mégis jogosult lehet arra, hogy kérdéseket tegyen fel az utasítások azonnali elfogadása helyett? A válasz erre az, hogy különböző módon lehet kérdéseket feltenni. A talmudi viták célja nem az, hogy megkérdőjelezze a micvákat, hanem az, hogy kiderítse, mi az isteni parancsolatok betartásának legmegfelelőbb módja. A viták nem kritizálják a micvákat, hanem igyekeznek feltárni azok valódi lényegét, hogy érthetővé váljon a Teremtő szándéka. Éppen ezért a parancsolatok talmudi vizsgálata nemcsak megengedett, hanem kívánatos is, mert egy olyan szolgára ismerhetünk rá bennük, aki minden erejével és képességével azon igyekszik, hogy megismerje ura szándékát a rá osztott feladatokkal, s így örömöt okozzon számára.

Jó példát találunk erre a felfogásra a Rámbám személyében, aki korának legnagyobb filozófusa volt, s More Nevuchim (A Tévelygők Útmutatója) címmel filozófiai művet is írt, mely a hit alapjait kutatja. Ezzel egy időben azonban megalkotta a Jád Házáká című könyvét is, mely a Tóra törvényeit sorolja, a talmudi viták eredményét összefoglalva. Nagysága egyszerre nyilvánult meg a magas filozófiai igazságok kutatásában, és az összes parancsolathoz való ragaszkodásban. A szombati törvényeket például 30 fejezetben foglalta össze, melyben mindegyik fejezet 25 alfejezetből áll, s mindegyik alfejezet számos törvénycikket rögzít. Ebből láthatjuk, hogy mi a helyes zsidó hozzáállás a micvák betartásához: teljes odaadással kell magunkra vállalni Isten akaratát, tanulmányozni azokat és elmélyülni bennük, s végül a gyakorlatban megvalósítani mindet.

A magyarországi zsidóság aranykora akkor áldozott le, amikor elhanyagolták a tóratanulást, ami a micvák be nem tartását vonta maga után: a szombat megszegését, a családi élet tisztaságának elhanyagolását és az idegen kultúráktól való távolságtartás elvetését. Ha ez így folytatódik, a magyarországi zsidóság hamarosan már csak a történelemkönyvek lapjain marad fenn, s csupán a gyönyörű zsinagógák és a temetők tanúskodnak majd egykori múltjáról. Sajnálatos módon a vidéki városokban már alig találunk működő zsidó közösségeket. Előfordul, hogy maguk a hitközségi tagok vagy házastársaik nem zsidók, s így leszármazottaik sem azok.

Remélhetőleg a Mazsihisz jelenlegi, megfiatalodott és dinamikus vezetése belátja, hogy fiatal rabbikat kell a közösségek védelmére állítania, és meg kell szerveznie az ifjúság és a felnőttek oktatását. Különös gondot kell fordítani a fiatal generációra, mely szinte teljesen megfeledkezett zsidó gyökereiről. Ki tudja, talán látjuk még újjáéledni a magyarországi zsidóságot! Lelki szemeimmel azt látom, hogy hogy ismét zsidó gyerekek töltik meg a hitközségi óvodákat, fiatalok sietnek a zsinagógákba, nehogy lekéssék az ima elejét, s a lányok illedelmes öltözetet viselnek és megőrzik tisztaságukat. Ha álmomban bepillantok a zsinagógákba, ott csillogó szemű fiatalokat látok, akik a Talmudot tanulmányozzák… Előfordul, hogy álmaink valóra válnak, talán az én álmom is megvalósul majd egyszer.