Ködojsim

Izrael Tórája sok figyelmet szentel a kohénokra és lévikre vonatkozó szabályoknak, melyek lényege, hogy a kohénok, Isten szolgái, különleges szentséget hordoznak, melyre fokozottan kell ügyelniük. Éppen ezért Izrael többi törzsének tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell a kohénokra és a lévikre tekintenie. Alább egy ehhez kapcsolódó magyarázatot olvashatnak.

Ha végigtekintünk az emberiség történelmén, láthatjuk, hogy az emberek számos különböző rétegre tagozódnak. Vannak, akik természetüknél fogva alkalmasak az elmélyült tanulásra, mások fizikai munkára termettek. A görög filozófia nagyjai, mint például Arisztotelész esetében az intellektuális képesség messze felülmúlta a testi erőt. A földet művelő paraszt pedig nehezen válna az űrkutatás szakértőjévé. Mindebből világosan látszik, hogy a képességek egyenlőtlen eloszlását tényként kell kezelnünk.

E felosztás mintájára Izrael és a világ népei között is létezik egy kölcsönösen elfogadott megegyezés: a népek természetüknél fogva fogékonyabbak a durva anyagi világra, kedvelt étkeik közé tartoznak a rákok és a csigák, és tetteiket a következő idézet példázza: „Mint mindazok az utálatosságok, melyeket Kánaán népei követtek el”. Ezzel szemben Izrael népét, mely az ősatyák leszármazottja, az Örökkévaló választotta ki saját népének, ahogyan a Tóra is írja: „Elválasztalak benneteket a népektől, hogy az enyémek legyetek”. Izrael kifinomult lelkéhez tiszta ételek illenek, sertés vagy csúszómászó nem érinti ajkát, és házaséletét is a legnemesebb módon éli. Nem véletlen, hogy a Tóra törvényei szerint működő zsidó családok képesek a földi édenkert megteremtésére, melyben a házasfelek egymás iránti tisztelete és hűsége nyújtja a biztos talajt a boldog, harmonikus és szilárd családi élethez.

Izrael népéből választották ki a kohénokat, hogy a Szentélyben szolgálják az Örökkévalót, ezért számukra bizonyos házasságok, vagy a holtak közelsége tilalmas, hogy magas szellemiségük ne szenvedjen csorbát. A tóratanulás pedig, mely minden zsidó számára kötelesség, a kohénoknak elsődleges foglalkozása. A nép, mely különleges értéket lát a tóratanulásban és Isten szolgálatában, együttesen tartotta el a kohénokat és a léviket, terményeik egy bizonyos részének átadásával. A Rámbám ezt írja (A Smita Törvényei 13.): „Nem csak Lévi törzsét egyedül [ismerjük el mint Isten szolgáit], hanem minden egyes embert, aki saját elhatározásából az Örökkévaló szolgálatának és megismerésének szenteli magát, és az Ő egyenes útján jár. Válláról levesszük a pénzügyi gondokat, melyeket a többség visel, mert ő a szentség útjára lépett, és az Örökkévaló az ő osztályrésze minden időkre, és kiérdemli ebben a világban, hogy a kohénokhoz és lévikhez hasonlóan ellássák, ahogyan Dávid király is mondta: „Az Örökkévaló az osztályrészem és serlegem, te tartod kezedben sorsomat.”