Vájécé

A hetiszakaszben szereplő „és lefeküdt azon a helyen” (1Mózes 28:11) mondatot úgy értelmezik bölcseink, hogy azon és csak azon a helyen feküdt le Jáákov, és az azt megelőző időben soha nem hajtotta álomra fejét. Ez az álmatlan időszak az a 14 esztendő, amely Jáákov menekülésével vette kezdetét, amikor elhagyta a szülői házat ikertestvére fenyegetése miatt, és az ősatya Cháránba érkezésével ért véget, ahol menedékre lelt anyja családjánál. Ezekben az években Jáákov titokban Sém és Éver jesivájában ült, és Tórát tanult szünet nélkül, még alvásra sem pazarolta idejét.

Miután elmenekült otthonából, Elifázzal találkozott, aki az életére tört, s csak azután kegyelemzett meg neki, hogy minden vagyonát átadta számára. Jáákov tudta, hogy ha üres kézzel állít be nagybátyjához, akkor nem lesz esélye, hogy Láván hozzáadja lányait feleségül. Dolgoznia kell majd, hogy így egyenlítse ki a számlát Leáért és Ráchelért. Tudta, hogy hosszú éveket kell majd a gonosz rokon házában eltöltenie, mely rengeteg megpróbáltatással és kihívással jár majd, és a Tóra micváit sem lesz könnyű megtartania. Ezért döntött úgy, hogy útját megszakítva Sém és Éver jesivájába kér bebocsátást, hogy megerősödjön hitében és tóratudásában, mielőtt Lávánnál telepedne le. Mivel tudta, hogy abban az időben az volt az egyetlen hely, ahol Tórát tanultak, s csak korlátozott idő állt rendelkezésére, ezért minden erejét és idejét a tanulásra fordította, még aludni sem feküdt le az ott töltött évek során.

Ez a történet fontos üzenettel szolgál a számunkra: ahogy ősatyánk, úgy mi magunk is számos nehézséggel és buktatóval nézünk szembe, amikor a Tóra előírásai szerint próbálunk élni. Az egyetlen lehetőség arra, hogy erősek és állhatatosak maradjunk, az a Tóra tanulásához való feltétlen ragaszkodás. Legyen az jesivában, különböző előadásokon, vagy baráti körben, csak a tóratanulás az, amely védelmet nyújhat magunk és gyermekeink számára a külvilág kihívásaival és fenyegetéseivel szemben. Manapság, amikor a világ helyzete annyira megromlott körülöttünk, látjuk, hogy a súlyos problémákra kizárólag a zsidó bölcsességben és morálban való elmélyülés nyújhat hatékony választ. A fiatalság sohasem látott erkölkcsi mélységbe jutott, s mi szülők és tanárok mind azt kérdezzük: hová vezet mindez? Az egyetlen válasz erre bölcseink ezen mondásában rejlik: „Így szól az Örökkévaló: Megteremtettem a rossz ösztönt, de megteremtettem az ellenszerét is, a Tórát.”

Drága testvéreim! Nyissátok ki szemeiteket, és vegyétek észre, hogy a világ végveszélyben van! Térjünk magunkhoz és tegyünk valamit, mert a helyzet nem változik meg magától. Vegyük kezünkbe sorsunkat, szervezzünk tóratanulást a lakóhelyünk közelében, invitáljuk meg barátainkat, és tegyük lehetővé gyermekeink számára, hogy autentikus zsidó oktatásban részesüljenek!