Tojldojsz

„És küzdöttek a fiúk benne [Rebeka méhében], és elment megkérdezni az Örökkévalót.” Rási magyarázza: amikor Rebeka egy tanház ajtaja előtt ment el, ahol a Tórát tanulták, Jákob igyekezett kijönni. Amikor egy olyan ház ajtaja mellett ment el, ahol bálványt imádtak, Ézsau igyekezett kijönni. Ezért ment el megkérdezni az Örökkévalót, hogy mi lesz ennek a vége. Azt a választ kapta, hogy valójában ikrek vannak a méhében, és Jákob azért akar kijönni, hogy Tórát tanulhasson, Ézsau pedig hogy bálványt imádhasson.

Rási magyarázatából következtethetünk arra, hogy Rebeka azért aggódott, mert az embrió először a tanház, és csak utána a bálványimádó ház ajtajánál akart kijönni. Ha fordítva lett volna, azt Rebeka értette volna: csak akkor akar kijönni Tórát tanulni, miután már megérezte, milyen rossz a bálványimádás. Miután megismerte annak a sötétségét, felismerte a Tóra világosságát. Ugyanúgy, ahogy minden zsidó, aki csak akkor tér vissza az Örökkévalóhoz, miután megismerte az üres, tartalmatlan és értékek nélküli élet hiábavalóságát. Ha az embrió így viselkedett volna, az egyáltalán nem adott volna okot az aggodalomra.

Viszont a valóságban fordítva történtek a dolgok: amikor a tanház előtt mentek el, akkor is ki akart jönni az embrió, és utána is, a bálványimádás ajtaja előtt. Ez már éppen elég ok az aggodalomra, hiszen hogyan is lehetséges, hogy valaki, aki már megízlelte a Tóra tanulásának és a micváknak az édes ízét, még mindig keresi a nyomorúságos és üres érzelmeit a bálványimádásnak. Ez ösztönözte Rebekát arra, hogy elmenjen megkérdezni az Örökkévalót, hogy mi lehet erre a magyarázat.

Erre válaszolta az Örökkévaló, hogy „két nép van a bensődben”. Az egyiket csak az Örökkévaló szolgálata érdekli, a másikat a bálványimádás. Amelyik szalad Tórát tanulni, azt egyáltalán nem érdekli a bálványimádás, a múlandó dolgok. Ez a válasz megnyugtatta a gyermekek anyját, a zsidó nép szülőanyját.