Az égből kapott Tóra

A zsidó vallás egyik fontos alappillére az abban való hit, hogy a Tóra nem ember alkotta irodalmi mű, nem is angyalok alkotása, hanem az égből kapta azt Mózes mesterünk a Színáj-hegyen. Igaz ez mind az írott, mind a szóbeli tanra. Ezt az igazságot hangsúlyozza a Tóra ötödik könyve (5Mózes 4:9), amikor a Chórev-hegyi kinyilatkoztatást említi: Csak őrizkedjél és őrizd nagyon a te lelkedet, hogy el ne felejtsd a dolgokat, melyeket szemeid láttak és hogy el ne távozzanak szívedből életed mindennapjain át, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival”. A Rámbán azt tanítja, hogy ez a tórai mondat kötelezi a szülőket arra, hogy továbbadják gyermekeiknek, azok pedig az ő gyermekeiknek, nemzedékről nemzedékre annak a pillanatnak az élményét, amikor Mózes a nép szeme láttára megkapta a Tórát. Ha Mózes csupán egyedül vett volna részt e nagyszerű eseményen, akkor hiába nagysága és prófétai képessége, mégis könnyen eltéríthette volna egy hamis próféta a nép szívét. Mivel a tóraadás a zsidó nép egy kollektív élménye volt, mely során az Örökkévaló beszélt hozzájuk közvetlenül, nem képes senki – legyen akár milyen hatalmas csodatevő – kétséget ébreszteni a zsidók hitében. A tóraadás tapasztalatát minden nemzedék továbbadta leszármazottainak, így mindannyiunk számára olyan igazság ez, mintha mi is a saját szemeinkkel láttuk volna.

A történet legfontosabb eleme az a tény, hogy a teljes, Egyiptomból kivonult zsidó nép (600 000, húsz és hatvan év közötti férfi, a nők, a gyerekek és az idősek) hallotta az Örökkévalót, amint a Tízparancsolatot elmondja, majd mindenki továbbadta ezt gyermekeinek. (Ez éles ellentétben áll más vallások keletkezésével, ahol egy bizonyos személyhez köthető a kinyilatkoztatás.) A Színáj-hegyi tóraadás hagyománya apáról fiúra száll a mai napig. Így volt ez mindenhol és minden időben, még a legvészterhesebb korszakokban is. Milliók adták át és milliók továbbították e különleges esemény történetét, bármerre, ahol zsidók éltek.

A Talmud (Szánhedrin 99) szerint az a személy, aki azt állítja, hogy a Tóra nem isteni eredetű, vagy csak annyit mond, hogy bizonyos részei, vagy betűi nem az égből valók, istenkáromlást követ el. Erről írja a Rámbám talmudkommentárjában, hogy azok a mondatok is, melyek talán értelmetlennek tűnnek, az égi eredetű Tóra részei. Nincs tehát különbség azon mondatok között, hogy “Chám fiai: Kus és Micrájim és Put és Kenáán” vagy “Feleségének neve Mehátbáel, Mitrád lánya” illetve “Én vagyok Örökkévaló Istened” vagy “Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” Mindezek az Örökkévaló szent, tiszta és igaz Tórájának részei. (Hozzá kell tenni, hogy a Rámbám említette kevésbé fontosnak tűnő mondatok a Kabalában kulcsszerepet játszanak.)

A zsidó felfogás szerint egy tórai mondat vagy a szóbeli tan, azaz a Talmud egy részlete mind az isteni eredetű kinyilatkoztatás részei, melyet tilos megtagadni vagy megkérdőjelezni. Ez az elv az egyik, mely nagyban megkülönbözteti Izrael Tóráját a világ népeinek vallásaitól. Természetesen a Tóra számtalan magyarázatai között is előfordulnak eltérő véleménynek, ám ezek mind azt a célt szolgálják, hogy jobban megvilágítsák egy-egy mondat értelmét. Az azonban elképzelhetetlen, hogy a Tórát kívülről, isteni eredetét figyelmen kívül hagyva érje kritika. Még Izrael népének legkiemelkedőbb bölcseinek sincs felhatalmazása arra, hogy bármit elvegyenek, vagy hozzátegyenek az Örökkévaló parancsolataihoz, ahogyan mestereink is tanították: “Nincs olyan bész din (vallási bíróság), amely jogosult lenne egy másik bész din ítéletét érvényteleníteni, kivéve, ha az nagyobb nála bölcsességben és létszámban.”

Ezzel szemben a világ népeinek vallásai, melyeket emberek hoztak létre, ugyanúgy alkalmasak a kritikai vizsgálatra, mint minden más, ember alkotta dolog.

Ez a felfogás kísérte végig a zsidó történelmet, ezt tanították bölcseink: a Dávid házából származó igaz királyok, a próféták, mint Jesájáhu és Jechezkél, a Misna bölcsei, mint Rabbi Meir és Rabbi Jehuda, a Talmud bölcsei, mint Rávina és Ráv Ási, a korai bölcsek, mint a Rámbám, a Rámbán és Rási, a későbbi bölcsek, mint a szent Ári, a vilnai Gáon és a Chászám Szojfer. Személyiségüket egy mondás példázza a legjobban: “Ha eleink olyanok voltak, mint az angyalok, mi olyanok vagyunk, mint az emberek.” Minden szent tanításuk az egész zsidóság öröksége, és bárki ellentmond szavaiknak – elítélendő.

A történelem során a zsidó népben kifejlődött az a képesség, mellyel felismeri, ha egy tanítás eltér a hagyományoktól. Ahogyan bölcseink mondják: “Ha a zsidók nem is mind próféták, de próféták leszármazottai”. Rögtön felismerik tehát, ha valaki változtatni próbál az ősi tanításokon.

A bibliakritikusok önmaguk is elismerik, hogy nem fogadják el a Tóra isteni eredetét. Maga az a tény, hogy kritizálják a Tant, ellentmond hitünk alapelveinek, hiszen csak ember alkotta művet illethetünk kritikával, olyat nem, amely az Örökkévalótól származik. A bibliakritikus zsidó kizárja önmagát Izrael közösségéből, ahogyan a Rámbám is mondta (A Hitehagyottak Törvényei 3.): “Aki nem hisz a szóbeli tanban és szándékosan megtagadja azt, az eretnek, és nem része Izrael közösségének.” Fontos megjegyezni, hogy a neves bibliakritikusok leszármazottai általában nem maradtak zsidók. Vegyesházasságot kötöttek, vagy kitértek, és fiaikat már nem vetették fel Ábrahám szövetségébe. Számukra a Tóra nem több, mint ősi irodalmi alkotás, mely a technika fejlődésével és a vallásosság visszaszorulásával érvényét veszítette. Ezek az emberek igyekeztek a zsidóság minden érzését kiirtani lelkükből. Mi azonban abban hiszünk, hogy mind az írott Tórát, mint a szóbeli tant – mely a Talmud bölcseinek tanítását tartalmazza -, az Örökkévaló adta a Színáj-hegyen Izraelnek. A zsidó vallás törvényeit nem változtathatja meg senki kedve szerint, a Tóra nem változik meg soha. Ennek a tudomány fejlődése sem mond ellent, hiszen az újabb és újabb régészeti feltárásokon egyre több bibliai esemény bizonyítékát hozzák a felszínre. Azt is láthatjuk, hogy amíg a világi kultúrában egyre több alapvető erkölcsi normát sértenek meg, addig a Tóra örökérvényű tanítása “Ami gyűlöletes számodra, ne tedd meg felebarátoddal!” – mindig érvényes vezérlő elv marad az egész emberiség számára.

A mai világban kötelességünk a fiatalokat a zsidó értékrend szerint nevelni, mert csak ez biztosíthatja népünk továbbélését. A mi hitvallásunk az, hogy az egész Tóra és a próféták minden tanítása igaz.